Karbantartásnak tulajdonított rendelkezésre állás

Karbantartásnak tulajdonított rendelkezésre állás

Az EN 13360 szabvány 4.9 pontja szerint az üzemidő, valamint a karbantartásoknak és a javításoknak tulajdonítható működésképtelen idők figyelembevételével történik a meghatározása:

egy adott időszakban, az üzemidő (OT) aránya az üzemidő és a működésképtelen idő összegéhez (OT+DT) viszonyítva

 

Az mutató kifejezi, hogy egy adott időszakban egy eszköz milyen százalékos arányban teljesített elvárás szerint.

 

 

A teljes működésképtelen idő (DT) magában foglalja az elvárt idő (required time) alatti és a nem elvárt idő alatti (non required time) állásidőt.

Az elvárt idő alatti állásidők a meghibásodásoknak tulajdoníthatók és a meghibásodás pillanatától a helyreállításig eltelt idők összegeként számszerűsíthetők.

A nem elvárt idő alatti állásidők a megelőző karbantartásra fordított idők összegeként számszerűsíthetők.

 

A karbantartási, javítási, időket jellemző rendelkezésre állási mutató kiszámításához szükséges bemeneti adatokat a ténylegesen teljesített üzemidő, amely alatt az eszköz termelt vagy szolgáltatott, valamint a karbantartási és a javítási beavatkozásoknak tulajdonítható üzemképtelen időtartam komponensek képezik.

 

Az EN15341 szabvány a PHA8 mutatót karbantartásnak tulajdonított rendelkezésre állásnak nevezi és számszerűsítésekor az üzemidőt, valamint a megelőző karbantartásokra, illetve a (hiba) javításokra fordított időt -vagyis helyreállítási időket (TTR time to restoration) – veszi figyelembe

A PHA8 mutató időbeni alakulása jól jellemzi a karbantartási és javítási beavatkozásoknak tulajdonítható üzemképtelenséget. A vizsgálati nézőpont kizárólag a beavatkozások időigényére összpontosít és nem veszi figyelembe a tartalékban állás alatti, illetve a külső okoknak tulajdonítható üzemszüneti állapotot. Egy eszköz (pld. gyártósor) PHA8 mutató által jellemzett rendelkezésre állásának vizsgálatakor, az elemzés folyamán célszerű az értékeket a korábbiakkal összevetni és szignifikáns növekedés esetén a gyökérokokat vizsgálni annak tisztázása érdekében, hogy a megelőző vagy a javító beavatkozások okozzák-e az eltérést.

A mutató alkalmas lehet a karbantartási tevékenység hatékonyságának és/vagy a karbantartó szervezet eredményességének mérésére is.